Ugye jogsiszerzésről van szó. A rendszer a következőképpen működik: Az oktató mindig két csókát visz magával a vizsgára. Az egyik meg fog bukni, a másik nem. Az nem fog, aki fizet pénzt. Persze először senki nem akar fizetni, én sem akartam. És akkor még el is mondják, hogy így működik a rendszer, ezáltal rájössz, hogy jó leszel te így is, ha nem fizetsz, legalább nem kell majd gondolkodni azon, hogy kit vigyen megbukni. Ha nem fizetsz kellemetlen helyzetekbe jutsz a vizsgán, ha fizetsz a vizsgabiztos joviálisan nézi, ahogy az oktató még be is segít, hogy még véletlenül se bukjál meg. A pénzt az oktatónak adod vizsga előtt, és ő valamikor odaadja az egészet, vagy egy részét a vizsgabiztosnak.
Nagyon nyomasztott a dolog, végül a családom beszélt rá, hogy fizessek. Elmehettem volna máshova is, de úgy éreztem semmi biztosíték, hogy máshol nem így járok.
Az első alkalommal felhítvam névtelenül a közlekedésrendészetet. Mikor megkérdeztem, hogy mit csináljak, ha az oktatóm ilyenre kért (hogy vigyek pénzt többször nem vittem, meg is buktam mindahányszor), akkor rámrivalltak, hogy most be akarok jelenteni valamit?
Az hogy a pénz hány százalékban az oktatóhoz, hány százalékban a vizsgabiztoshoz kerül titok előttem is. Amikor "fűzik" a klienst, akkor az oktató jó rendőrt játszik, tehát magát mint a rendszer áldozatát mutatja be, és előttem sem nyilvánvaló, hogy nem így lenne, egyszerűen ez átláthatatlan a rendszer ilyen szempontból. Tény, hogy még az állam is "jobban jár" ezzel, mert mire valaki megpuhul a fizetésre, addig túl van 2-3 vizsgán.
A vizsga előtti este gondolkodtam, hogy felhívom a rendőröket vagy ilyenek. Ha lenne egy olajozott "lebuktató"-rendszer, ahol a lebuktatókat jól előkészítenék, és tutira nem hurcolnák meg, akkor ez lehet, hogy működne, én ilyen szempontból gyáván viselkedtem, úgy ítéltem meg, hogy még lehet, hogy én járnék nagyon rosszul.
Vissza
