Te ma kinek fizettél?
Kövesd a korrupció piaci árának alakulását!

Rutinműtét. Nem fizettem - nem is kértek.

Budapest  | Dátum: 2014.01.26  | Kategória: Nem fizettem
Egészségügyi és szociális intézmények  | Egyéb

A történetem pozitív, és pontosan bele sem fér a "Kértek de nem fizettem" kategóriába - hiszen nem kértek, így nem fizettem, mégis azt gondolom, tudnia kell másoknak is, hogy nem csak a legrosszabbra szabad gondolni a magyar egészségügy kapcsán.

Nemrég volt egy rutinbeavatkozásom az egyik budapesti közkórház sebészetén. Mikor megtudtam a problémám, és hogy műtéttel lehet csak orvosolni, akkor természetesen nekem is megfordultak a fejemben a hálapénz, a kórházi körülmények és a bánásmód körüli összefüggések.
A legutolsó kórházi kálvária amiben részesültem, rettenetes volt. Amiatt most a legrosszabra voltam felkészülve. Pedig ott ment -nem tőlem és nem az én érdekemben- zsebbe a pénz... /Amúgy hiába./

Azt nem tartom normálisnak, hogy meginog az embernek a közgyógyellátásba vetett hite, így elhatároztam magam. Úgy döntöttem, én nem adok pénzt olyan dologért, amiért nem kell. Azon gondolkodtam, hogy majd vajon rosszul varr össze csak azért, mert nem adtam? Arra jutottam, hogy csak nem...

Már az előzetes vizsgálatok menetével és tempójával nagyon meg voltam elégedve. Minden orvos gyors volt, célorientált, nem várattak, nem rángattak és a vizsgálat végén mindegyiknek volt egy-egy emberi szava is hozzám, várakozásomon felül. Pedig szegény kórház kissé ramaty állapotban van. Fel voltam készülve arra is, hogy a műtétre hónapokat kell várnom, mégis már két hét múlva mehettem volna. Hálapénz említése nélkül. Karácsony lévén halasztottam így az ünnepek elteltével rögtön mehettem is.

A kórházban töltött idő alatt negatív élményem egy volt, azért is sűrű elnézéskérést kaptam, mikor szóvátettem. Most jól vagyok, lábadozom, de semmi nem utal arra, hogy bármelyik orvos hanyagul végezte volna a munkáját, sőt!

A nővérek kedvesek, kötelességtudóak és lelkiismeretesek voltak, pedig még helyet is alig találtak nekem az osztályon a műtét napján.

Egy alkalommal láttam, amint az egyik szomszédos ágytársam becsúsztat valamit a nővérke zsebébe, és köszönetet mond. A nővérke ruháján nagyon magasan - nehezen elérhető helyen volt egy pici zseb:) nem pedig nagy mély zsebek, mint pl. a beteghordóknál. A nővérke ugyan nem adta vissza, amit kapott, de ugyanolyan gondossággal bánt velem és mindenki mással is, mint azzal a bizonyos szomszéddal, függetlenül a hálapénz nem-lététől. Figyeltem is bentlétem alatt ezeket a dolgokat, néhol látni-hallani lehetett a pénzek ívét, hangját a zsebek külsején át...

Senkinek sem adtam egy fillért sem, és soha egy pillanatra sem láttam jelét, hogy kéne.

Az ilyen tapasztalatok után szalad mosolyra az ember szája, és mond őszinte köszönetet az orvosának és az osztályos nővéreknek egy műtét után.

Bejelentés dátuma: 2014.01.26.  |  3138 megtekintés  |  0 hozzászólás

Új hozzászólás

Image CAPTCHA
Gépeld be a képen látható karaktereket!