Nemrég vizsgáztam nagymotorra, a forgalmi vizsga előtt az oktató megkérdezte "Mi lesz? Fizetünk vagy nem?" és közölte a tarifát is, 20EFt, bár csábító volt, hogy nyugodtan mehetek a vizsgán mert garantált az eredmény, mégis a "nem fizetünk"-et választottam. Nem is bántam meg hiszen sikerült a vizsga. Voltak előttem vizsgázók akik közül nem mindenkinek sikerült, ha nem fizettek. Volt olyan aki fizetett, de megbánta mert egyébként sem vétett hibát.
Így utólag azt gondolom, hogy a tartifa nem is biztos, hogy eljut a vizsgabiztoshoz, hiszen előre kell fizetni és nem a hibát "korrigálni" a pénzzel.
De az biztos, hogy az útvonalnak max egy harmada egyezett meg a korábban bejárttal.
A hivatalos árfolyam kb feléért lehet utazni az ***** volánbusz-vonalon, ha nem kell kinyomtatott jegy. Ez főleg akkor érdekes amikor a volánbusz statisztikát csinál az utazóközönség számáról és a hivatalosan megvásárolt bérletek és jegyek számából következtetnek a szükséges buszok mennyiségére.
Évekkel ezelőtt történt, kiskamasz koromban, hogy Tahitótfaluról jöttem fel Pestre. Azelőtt nem utaztam ezen a vonalon, nem tudtam, mennyi a Volán jegy, úgyhogy eldaráltam, hovameddig kérek. A buszsofőr mondta, hogy 150, odaadtam neki, ő meg már fordult is az utánam jövőhöz. Én fennhangon kérdeztem, hogy jegyet nem kapok? Ő meg közönyösen mondta, hogy az 100 forinttal drágább. Közöltem vele, hogy én azt pont leszarom, adtam neki még 100 forintot, amire már jegyet is kaptam. A végén flegmán odavetette nekem, hogy "köszönöm", én meg ugyanolyan stílusban válaszoltam: "én köszönöm".
Nem vele akartam igazából kib*szni, csak valahol mélyen remélem, hogy ezt a pénzt új buszokra költik, és nem a felső vezetők zsebét tömtem vele a buszsofőré helyett.
A szüleim már 11-12 évesen megtanítottak vezetni, így mikor odakerültem, hogy akkor megszerzem a jogosítványt, kicsit se féltem.
Rutin is pikk-pakk ment, a vizsgabiztossal csak nevetgéltünk, az oktatóm meg az egekbe dicsért.
Forgalminál se éreztem, hogy félnem kéne. Megmondtam a szüleimnek, hogy ne is merjenek pénzt adni az oktatónak, hogy az lekenje a vizsgabiztos. Saját tudomásomban 100%-ig bíztam és mikor át is mentem, nagyon boldog voltam. Az oktatóm is mondta, hogy semmilyen hibát nem vétettem.
De miért is engedtek át kenőpénz nélkül? Ezt évekkel később tudtam meg. Mert a vizsgabiztos tudta kik a szüleim és fosott attól, hogy bajba kerülne, ha pénzt merne kérni tőlem...
(Nem politikus csemete vagyok.)
Mondták mennyibe kerül, hogy átmenjek, de nem fizettem, elsőre megbuktattak, másodszorra átengedtek. Mellesleg az első mondva csinált indok volt, de akkor még nem mertem szólni az ilyenekért.
Barátnőmet kétszer buktatták meg így, teljesen nyíltan: 15 ropi, vagy nem mész át! Ez a *****!
Mosógépet vásároltam az egyik háztartási gépeket áruló nagyáruházban, amit az általános 72 órán belül szerettem volna kicseréltetni mert hibás volt. Mivel ehhez szerelőt kellett hívni, a szervizközpontnál jeleztem a hibát és hogy a cserét szeretném igénybe venni. A szerelő már jóval a 72 óra letelte után érkezett - a pikantériája még az az esetnek, hogy közben egy háromnapos ünnep is volt - a szerelő szerint nem volt baja a gépnek, de ennek ellenére megoldható lenne a dolog, viszont mivel már ős későn érkezet és ünnep is volt, és a gyártót amúgy sem érdekli, hogy nálunk ünnep van , ezért nem akarta megírni a jegyzőkönyvel a cseréről. Az áruház persze állította, hogy belefér az időbe és nem értették miért akadéskodik a szerelő. Közben a szakember felhívta a főnökét akivel hosszasan beszélt, majd közölte, hogy 5000 forintért hajlandó megírni a papírt a cseréről.
Erre természetesen nem voltunk hajlandóak, végül az áruház vezetője közvetlenül megbeszélte a szerelővel telefonon - az én költségemre - aki végül megírta a papírt és pénz nélkül távozott. Felháborító
Ürömből jöttem haza busszal (mellesleg a busz 25 perc késéssel érkezett) és rendje és módja szerint előkészítettem a 310 Ft-ot, mert az Árpád hídnál lévő buszállomásról indulva tudtam mennyi lesz a menetjegy. Azzal a busszal először utaztam (nem is pesti vagyok) és felszálláskor kértem egy teljes árút az Árpád hídig. Mire a sofőr lazán megkérdezte, hogy 150-ért jó lesz? Tudom, hogy ő sincs agyonfizetve, és így könnyen összejön a mellékes, de nem akartam büntetést fizetni, ha valahol megrohanják az ellenőrök a buszt. Leginkább azért sem, mert más zsebre dolgozik.
Költözésünk után derült ki, hogy az előző lakó "megmágnesezte" a ház villanyóráját. Az így tönkrement óra jóval többet számolt mint amit fogyasztottunk.
Az ELMŰ honlapján kerestünk egy szakembert aki kijött és egyből közölte, hogy az ELMŰ minket mindenképp meg fog büntetni, így jobban járunk,
ha veszünk tőle egy kütyüt, ami ha bedugunk a villanyóra mellé, akkor nagyjából harmadolja a fogyasztást (40 ezer forint) és e mellett még wattonként 70 forintért vissza is tekertetjük vele az órát.
Elküdtem a francba, mert utálom az iylen kerülő utakat, többet nem is láttam. Közel fél éves levelezés, személyes tárgyalás és egy darab igazságügyi szakértői vélemény után az ELMŰ elfogadta a mi verziónkat.
Ez csak annak volt köszönhető, hogy a leszerelt és bevizsgált villanyórát már nem tudták egy újabb általunk felkért szakértőnek bemutatni, mert azt a raktárjukban porrá törték (átment rajta egy targonca - a kinézete alapján oda-vissza)
Néhány évvel ezelőtt történt. Piliscsabáig mentem és nem adott jegyet a sofőr, aki közben egy ott álló ismerősével beszélgetett. Elkértem a jegyet. Amikor leszálltam utánam szóltak, hogy még elkapnak. Az utasok az egészet végighallgatták lehajtott fejjel.
Gyakori nevemnek köszönhetően kerülhettem rá egy baráti társaság levelezésére, amiben arról van szó, hogy a hétvégén bérelnek egy hajót és vitorlázni fognak Balaton****. Az …
Reggel az oktatóm azt mondta, enyhre rossz híre van: vadonat új vizsgabiztost kaptunk, aznap kezdett a szakmában (vagy legalább is a ****i pályán), és semmit sem lehet tudni róla. Ill. …
Én az ***** utcában estem át a kellemetlen vizsgálaton, előre felajánlották: altatás, vagy bódítás + görcsoldás. Nem kértem altatásban.
A vizsgálat előtt közölték: nem adnak előre semmilyen fájdalomcsillapítást, se semmit, majd menet közben, ha annyira nem tudom elviselni.
