Megállított a készenlétis rendőr, mondja, nem ég az autóm egyik lámpáj elöl (nem tudtam). Fontoskodó-fenyegetőző szöveg következett arról, hogy most majd jól bevonja a forgalmit. Én mondtam, hogy sajnos nincs nálam pénz helyszíni bírságra (!!), de azonnal kicserélem, mihelyt hazaérek, megígérem. (Izzókészlet ugyi nem kötelező tartozék.) Mondja, hogy de hát ebből mi az ő haszna. (!!!) Miután magamhoz térek az ilyen fokú pofátlanság hallatán, mondom, semmi, én fizetnék helyszíni bírságot (!!), csak épp nincs nálam pénz, mint mondtam, de ha gondolja, akkor a forgalmit is bevonhatja, de sok teteje nem lesz, meg ugye az mindenkinek egy csomó papírmunka, neki is. Erre elengedett.
Tanulság: mindjárt az elején le kell szögezni, hogy nincs pénz nálunk "helyszíni bírságra", aztán kiemelni, hogy a rendszám levétele a fakabátnak is papírmunka, mi viszont állunk elébe, mert a szabály az szabály. Ha udvariasan csináljuk, akkor elenged:)
2012 augusztusában, délután nagyban pakolunk a kocsiba, családostól, 3 pici gyerekkel indultunk hosszú utazásra, sok börönddel. Ki-be járkálok a csomagokkal a kocsi és a lakás között, erre egyszercsak látom ám a mikuláscsomagot a szélvédőn. Az ellenőr boldogan pöfékelve röhög a képembe, hogy "féláron megoldhatjuk" . Kedvem lett volna egy nagyot belerúgni, de ehelyett udvariasan elutasítottam, s kifizettem az automatánál a büntetést - a hosszú utazás előtt hiányzott volna a nyakamba bármilyen hercehurca? Budapest, VII ker. ***** utca.
Reumatológushoz mentem és első alkalommal még embernek néztek, de második alkalommal, szinte úgy éreztem, hogy minek jöttem ide. Az orvos nem válaszolt, és mikor a harmadik kérdést is feltettem, kifejtette, ő 10 órát tudna a témáról beszélni, meg járhatnék én is 6 évig egyetemre, de képzeljem el, ha mindegyik beteggel ennyit foglalkozna. Még én kértem bocsánatot és biztosítottam, hogy persze, persze megértem. Aztán elterpeszkedett és elkezdett smsezni meg internetezni a mobilján. Én meg csak ültem, míg az asszisztensnő kinyomtatta a leleteket. Valaki mondta nekem, hogy rögtön, az első napon kellett volna adni borítékot 5000-10000-et, mert kinéznek. Hát ez van. De hát miből? És miért?
Sajnos a folyosón egy másik patiens is panaszkodott, hogy úgy érezte, hogy azt várja az orvos, hogy találja ki ő, hogy mi baja van és gyógyítsa meg magát, ha tudja...
Roviden a jarmuvezetoi vizsgan addig nem akartak atengedni, amig nem adok boritekban 10.000Ft-ot. Mivel elvbol nem jarulok hozza a korrupciohoz, addig vizsgazgatam ,amig egy olyan vizsgabiztost kaptam, aki anelkul is atengedett. Igy dragabb lett, de tiszta a lelkiismeretem. Ja es ez az egyik oka annak hogy inkabb kulfoldre koltoztem. A korrupcio mindent atszo.
Vegul mar a "hibatlan" vizsgaval kenytelenek voltak atengedni, de azert hozzafuztek, hogy ettol meg ne vezessek forgalomba...haha...humoruk azert van. Azota se volt semmi gondom a vezetessel, a munkamhoz kellett a jogsi.
Az irodánk 2003 és 2008 között az V. kerület egyik forgalmas utcájában volt, ahol már akkor is 200 Ft volt egy óra parkolás. A parkolóőrök pedig feljártak az irodákba, hogy felajánlják szolgáltatásukat: eleinte 800 Ft-ért, majd napi egy ezresért kihagyják az ellenőrzésből az adott gépkocsit. Én az első alkalommal elhajtottam az illetékest, és ha kocsival voltam, inkább kifizettem a parkolást. De többször előfordult, hogy a kollégám igénybe vette a "kedvezményes" parkolás lehetőségét, és ha éppen ő nem volt ott, amikor a parkolóőr jött a csúszópénzért, én akkor sem fizettem neki. Aztán egyszer kioktatott, hogy jó lenne, ha mindig elő lenne készítve a pénz, akkor ordítottam vele egy sort, hogy rendben ő hivatali visszaélést követ el, de engem ne akarjon már ebbe beletolni. Azóta hallottam, hogy büntetőeljárás van folyamatban ellene - és pl. egy rakás ügyvéd ellen - a fenti ügy miatt, amit nem is csodálok, mert iszonyú pofátlanul és a látszatra sem adva csinálták a dolgot. Amúgy volt olyan hölgy, aki mesélte, hogy lakást vásárolt a szorgosan összegyűjtögetett pénzből.
Kénytelen vagyok kissé homályosan fogalmazni, mert különben a szereplők azonosíthatóak. Az eset az elmúlt 10 év alatt történt - valamikor.
Egy bizonyos terület törvényi szabályozása radikálisan megváltozott, a benne szereplő vállalkozások számára nagyon hátrányosan.
A szakmai szervezetet megkeresték "kívülről", hogy lehetne itt valamit tenni - némi visszarendezést, enyhítést elérni, és az kb. 80 millió Ft-ba kerülne. Ez "aprópénz" a résztvevők számára, adják össze, és minden rendben lesz. Aggódni nem kell, tutira megvan, hogy az adott parlamenti bizottságban mely képviselő nem köteleződött még el a témában, és ezért "mellénk tud állni". A pénzről pedig még számla is lesz: ügyvédi közreműködésről fog szólni. Az érintett cégek informális megbeszélést tartottak az ajánlatról, és úgy döntöttek, hogy nem fizetnek. Legalábbis a plénum előtt ez hangzott el. Azonban mégis voltak, akik ezt megtették (gyakorlatilag a többiek helyett is), így meg is történt a jogszabály módosítása.
Az eset valójában 2003 előtt történt, de azt az évet már nem lehet kiválasztani, azonban az időpont a történet szempontjából teljesen irreleváns, mivel szerintem a mai napig így működnek a dolgok (tisztelet a kivételnek).
A történet lényege, hogy abban az időben (és többnyire ma is) a jogosítvány megszerzését nagy mértékben előmozdította, ha a vizsgázó némi ellenszolgáltatást (ki anyagi, ki másmilyen) biztosított a vizsgabiztos részére.
Nekem ezzel kapcsolatban elveim voltak (és vannak is), ezért eldöntöttem, hogy én nem vagyok hajlandó efféle dologra. Én azért szerettem volna jogosítványt kapni, mert tudok vezetni, és nem azért mert fizettem érte a vizsgáztatónak.
Mivel nem fizettem a vizsgabiztosnak, fizethettem az autósiskolának a plusz órákért, mivel háromszor buktattak meg (az oktatóm szerint is ok nélkül). Negyedszerre (mikor két vizsgabiztos ült hátul) sikerült megszereznem. a jogosítványt. Érdekes, hogy mikor kétszer nagyobb valószínűséggel találhattak volna hibát a vezetésben, pont akkor sikerült a vizsga...
A jogosítvány megszerzése óta eltelt tizenpár év is engem igazolt, mivel azóta egy balesetem se volt (és nem csak sajáthibás, hanem egyáltalán).
Naponta találkozom viszont sajnos olyan sofőrökkel, akiknek még egy mezei parkolás is gondot okoz, nemhogy a forgalomban történő vezetés. Ekkor teszem fel magamban mindig a kérdést, hogy vajon a vizsgázók hány százaléka választja a könnyebb utat és fizet azért, hogy legyen egy papírja, ami a mögöttes tudás nélkül sajnos mit sem ér...
Még az „elmúlt nyolc évben” a fodrász vett észre egy kinövést a fülem mögött.
Körzeti orvos, azonnal beutalót adott az illetékes bőrgyógyászatra (kaptam egy címet is tőle, ahol soron kívül, némi kp-ért azonnal szövettanit kérhetek).
Bőrgyógyász megállapította szemrevételezéssel, hogy esztétikai kérdés, de ha le akarom vetetni, mutassam meg a sebésznek.
Sebész, ha ráérek, azonnal megműti. Megtörtént és szövettani vizsgálatra is elküldték.
Varratkiszedés után, már a folyosón voltam, amikor utánam szólt.
- Ugye tudja, hogy ez rák.
- Most már igen.
Egy bent maradt öltést másnap a családtagjaimmal szedettem ki.
Bőrgyógyász szerint nem veszélyes (mint rákosként regisztráltnak, ezután már nem kellett volna vizitdíjat fizetnem), de ha bármi nőne, azonnal jelentkezzem.
Nőtt, jelentkeztem, 3 hónapra kaptam időpontot.
Azóta nem kerestem őket. Lehet, hogy fizetnem kellett volna?
Magánrendelésen történt a vizsgálat. A rendelőben nem volt gyakorlatilag semmilyen műszer és a szakszerű lelethez szükség lett volna megfelelő CT-eredményre.
A hosszú várakozási idő miatt az orvos felajánlotta, hogy a közkórházi munkahelyén "le tudja rövidíteni" a több hónapos várakozási időt, gyakorlatilag pár napos határra. Az összeg 40.000 Ft lett volna, alapvetően elvből nem vállaltam. (a magánrendelési vizsgálatról is csak sima blokkot kaptam, kb. 10 perc, 12.000 Ft.)
2011-ben történt.
Lehet nem tudjátok használni a történetet, mert nyíltan nem kértek pénzt, de végig mélységesen megalázó bánásmódban volt részem, amikor kiderült, hogy nincs fizetett szülészorvosom. "Hogy akar így szülni?"- kérdezték, és akkor még azt hittem, hogy simán, de hamar bebizonyították, hogy felelőtlenség volt nem fizetni.
Az első ügyeletesnek épp fizető vendége volt, úgyhogy 14 óra alatt kétszer jött be, a többi tizenvalahány szülő nőnek jött sorban a saját orvosa, és vitte őket külön szülőszobába, ahol a férjük velük lehetett, amíg én órákon át egyedül egy átjáróteremben feküdtem-- ami még a jobbik állapot volt, mert utána átvitt a nővér beöntést adni, felfektetett egy vizsgálóba, majd 20 percre eltűnt. Azt hiszem életem legmegalázóbb élménye volt, ahogy jöttek-mentek az orvosok, amíg én szétfeszített lábakkal ott vártam, hogy mikor jön vissza a nő. Utána a rettegéssel teli folyosón való "rohanást" két fájás között, hogy elérjek a wc-ig, nem részletezném...
Igazából a kontraszt volt rémisztő, hogy láttam, hogy más anyukákkal mennyivel figyelmesebbek.
Gyakori nevemnek köszönhetően kerülhettem rá egy baráti társaság levelezésére, amiben arról van szó, hogy a hétvégén bérelnek egy hajót és vitorlázni fognak Balaton****. Az …
Reggel az oktatóm azt mondta, enyhre rossz híre van: vadonat új vizsgabiztost kaptunk, aznap kezdett a szakmában (vagy legalább is a ****i pályán), és semmit sem lehet tudni róla. Ill. …
Én az ***** utcában estem át a kellemetlen vizsgálaton, előre felajánlották: altatás, vagy bódítás + görcsoldás. Nem kértem altatásban.
A vizsgálat előtt közölték: nem adnak előre semmilyen fájdalomcsillapítást, se semmit, majd menet közben, ha annyira nem tudom elviselni.
